A zaklatott Európában egy biztos hely: Magyarország
2001. szeptember 9-e előtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy a „szabad világban” korlátozzák a beutazási engedéllyel rendelkezőket, fegyveres őrök és erők vizslató tekintete közepette lehet csak áthaladni ellenőrző pontokon. De Amerika messze volt.
A közel-és távol keleten, dél-Ázsiában, az arabvilágban és észak-Afrikában kirobbanó feszültségek azonban megérintették Európát. Azok az országok, mint Franciaország, Anglia, Spanyolország, és a XX. század elején még több mint 10 millió kongóit lemészároló Belgium, mint korábbi gyarmattartók, megszokták az együttélést egykori alattvalóik leszármazottaival, mégis sokkolta őket a migránsáradat. Mint kiderült, a fennhéjázó brüsszeliek annak ellenére nem foglalkoztak a főként náluk gerjedő folyamatokkal, hogy egyes városi kerületekbe több tíz éve (!), a rendőrök még járőrözni sem mertek bemenni.
A közép-európai országokban, benne hazánkban, ahol a bal-liberális unióvezetés szerint még „nincs megfelelő intézményi védelme az emberi jogoknak”, ismeretlen kihívással találkozott a keresztény értékrendre építkező országok lakossága.
Nem gondoltuk, hogy a világégések után újra, a kultúránkat, hagyományainkat, értékrendünket veszélyeztető helyzetekre kell berendezkednünk, mert láthatóan összehangolt és mesterségesen gerjesztett betelepüléssel, betelepítéssel kell szembenéznünk.
A szeptembertől felgyorsult folyamatokra mindenki még frissen emlékszik, mint arra is, hogy először és egyedül Magyarország fogalmazta meg az unió migrációs politikájának bírálatát és utasította el a kötelező betelepítés intézményesülését.
Látható és tapasztalható, hogy nagy múltú erős országok belpolitikája is beleremeg és korábbi kiegyensúlyozottsága felborul, ha sokkoló hatású tragikus események és az állandósuló félelem költözik a mindennapokba. Nincs egyetlen és jó megoldás a migráció kezelésére, még mindig csak esetkezelések lehetségesek.
Azonban egészen biztos, hogy Európa már sohasem lesz olyan, mint amit közösségként gondoltuk felőle, és aminek reményében 2004-ben meggyőződéssel csatlakoztunk.
Az európai gazdaság ereje és teljesítőképessége jelentős mértékben gyengült, gazdasági támadások, mint a „dízel-botrány”, tovább fokozzák a kiszolgáltatottságot. A világ rendőrének szerepét magára öltő USA minden kontinensen beavatkozik a „demokrácia nevében”, attól függetlenül, hogy sokan nem is kértek és nem kérnek belőle. A nagyhatalmak kényszerű szerepvállalása, és most már az Iszlám Állam elleni közös fellépése érdekes szituációkat keletkeztet, nem csoda, ha nem tudnak eligazodni az emberek. A NATO tagságunk kötelezettségekkel is jár, és természetesen elkötelezettek vagyunk az egymás melletti kiállás és szolidaritás területein.
Remélem azonban legalább Európában senkinek sem célja, és nem szükségszerűség, hogy kételyek fokozódjanak, tovább nőjön a bizonytalanság, és ami az európai emberek számára világos, az vezetői számára homályos és félreértett maradjon. A közös migrációs politika, és közös védelempolitika meghatározásának elhúzódása az Európai Unió végét jelentené. A belső határok véglegesítése, ellentétben az ideiglenes műszaki határzárakkal szemben az unió létrejöttének alapjogait semmisítené meg, és széthulláshoz vezetne.
Azon hosszan lehetne lamentálni, hogy ez valójában mely államoknak jelentene kedvező, vagy éppen kedvezőtlen változásokat.
Az tény viszont, hogy kevés országnak sikerült a gazdasági, kulturális, világ- és belpolitikai feszültségek ellenére a teljesítőképességét növelni, és stabilizálni nemzeti gazdaságát. Mindezek mellett a társadalom jelentős hányadának támogatása mellett, kiszámítható folyamatok indultak el, és a kákán is csomót keresők szokásos fanyalgásán túl, számos ágazatban konszolidált viszonyok mellett fejlődés is tapasztalható.
Lehet tájékozódni számos helyről, hozzáférhetőek azok az információk, melyek előbbieket alátámasszák. A számos további javítanivaló és tennivaló mellett 2016-ban már nem a válságkezelés folytatása a célunk, hanem a további erősödés, és ütemes építkezés, mely javuló kilátásokat jelent, kiteljesedhet a polgári berendezkedés Magyarországon.
A foglalkoztatási helyzetet, az elsődleges piac erősödésének kell tovább javítania, a gazdasági növekedéshez szükséges forrásoknak egyre nagyobb arányban elérhetővé kell válniuk, sokkal jobb kondíciókat és esélyt kínálva a kis- és közepes vállalkozások világának.
Stabil költségvetési és pénzügyi politika tartja működőképesen az egészségügyi, szociális, oktatási rendszereket, folyamatosan javítva a még korántsem tökéletes feltételrendszerüket. Kitérve a gazdasági növekedés kulcsát jelentő közlekedési ágazat működésére biztonsággal kijelenthető, hogy óriási jelentőségű, és az élet minden terültére jótékony hatással lesz, a 2014-2020-as ciklus közlekedésfejlesztési programjának végrehajtása.
Hajdú-Bihar megye és benne a 3. sz. egyéni országgyűlési választókerület településeinek elérhetőségét, közlekedési feltételrendszerének javulását minden itt élő, és erre, valamint itt közlekedő tapasztalni fogja. A munkahelyek számának gyarapodásához a befektetőknek közgazdaságilag is megalapozott körülményeket kell biztosítani, a helyben lévőknek kedvező adózási és fejlesztési kedvezményeket kell garantálni az együttműködéshez.
A mindennapi kiadások mérséklése, az energetikai korszerűsítések támogatása, az öt éve még elképzelhetetlen rezsicsökkentés, és az infláció alacsony mértéke előzőekkel, együtt mindennapi biztonságot ad az embereknek.
Célunk tovább növelni a gazdaság munkaerő felvevő képességét, ezen belül fiataljainknak a jelenleginél nagyobb arányban kell munkalehetőséget teremtenünk, akár adókedvezményekkel, de elérhetővé kell tenni mindenki számára a saját otthon megteremtését, segíteni akarjuk a gyermekvállalást, és a biztonságérzetet javító valamennyi területen haladni akarunk a megkezdett reformokkal.
2015-ben sokkal nagyobb arányban tartják biztonságos helynek hazánkat, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Ennek világos magyarázata van, nem ideológiai és nem is elsősorban politikai mezőben kell keresnünk az okot, egyszerűbb a magyarázat.
Az emberek elképzelése az ország dolgairól megegyezik azzal, amit a Magyar Országgyűlés képvisel, és a Magyar Kormány cselekszik. Az emberek érdeke, véleménye és elképzelései szerint végzi mindenki azt a munkát, amivel megbízták.
Európában kevés országban mondhatják el ugyanezt, ezért egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország egy biztos hely Európában. A magyar emberek számára minden bizonnyal, és mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ez így is maradjon.
Tudjuk a helyünket a világban, de büszkék vagyunk nemzetünkre, magyarságunkra, és keresztény alapokra épített világunkra. Nem akarunk ezzel szakítani és nem fogadjuk el, ha ezt bárki, bármilyen alapon veszélyezteti.
Ezt a népet sokszor és sokan támadták, és soha nem mondtak le róla elődeink és mi sem mondunk le soha a hazáról. Ezért dolgozunk családjainkért, a közösségeinkért, országunkért és igenis nemzetünk egészéért. Ezért keressük mindig újabb területen a lehetőséget a könnyítésekre, az adózás és a bürokrácia területein is.
Szeretnénk a lehető legjobban megfelelni a magyar emberek elvárásainak, szeretnénk biztonságot és boldog élethez való lehetőséget biztosítani munkánkkal. Ez éltet bennünket és mozgat minden nap, és ez ad feltöltődést is megbízatásunkhoz.
Jó úton járunk, mert ezt látom a szemekben és ezt tapasztalom, ha munkám során az ország bármely területén találkozom a helyiekkel.
Fanyalgók és kibicelők, ármánykodók és irigyeink mindig lesznek, de inkább ők legyenek többen, mint tehetetlenségünkben, vagy a sikertelenségünkben sajnálkozók.
Ha mi sikertelenek lennénk ezzel az erős támogatottsággal, akkor az ország sorsa fordulhat rosszra. Ha nem boldogulunk akár a legnehezebb és első látásra megoldhatatlannak tűnő feladatokkal, akkor nem leszünk képesek megvédeni őseink, elődeink örökségét.
Magyarország azonban akkor lett erős, amikor tőlünk nagyobb és erősebb nemzetek legyengültek és bizonytalanná váltak. Akkor fogtunk össze fontos nemzeti ügyek érdekében, amikor egy kontinens újkori történetének legnagyobb válságában vajúdik.
Ez már nem egy sodródó ország és sajnálatra méltó nép, hanem egy erős, másoknak is példát, és megkockáztatom követendő irány mutató közösség, mely visszafoglalta helyét a szuverén nemzetek közösségében.
Ez a mi országunk, minden valaha élt, élő és születő magyar országa.
Védjük meg, és vigyázzunk rá, mert továbbra is itt, és egymásnak vagyunk a legfontosabbak.
Tasó László s.k.